Az empatikus kapcsolatban a tanácsadónak (a tanárnak) számos lényeges tulajdonsággal kellene rendelkeznie¹. Természetesen nincs olyan ember, aki ezeket a tulajdonságokat maximálisan birtokolná. A felsorolás Carl. R. Rogers² nyomán a kívánatos emberi célt, az ideális jellemzőket tartalmazza:
Elfogadás: úgy kell elfogadni a tanulót, a kollégát, a másik embert, ahogy van, konfliktusaival, jó és rossz tulajdonságaival együtt. Ez az attitűd több a semleges elfogadásnál: pozitív, tiszteletteljes hozzáállás. Tisztelem a másikban az embert, aki egyedi, megvan a maga élettörténete, értéke és joga az élethez. Ám sem pozitív, sem negatív irányban nem ítélkezem róla. Az ítélkezés elszigetel bennünket egymástól: egy ítélkezőre és egy megítéltre. Ezt nem tűri meg egy igazi kapcsolat.
Hitelesség: nincs ellentmondás aközött ami a tanár valójában (amit csinál), és aközött amit mond. Tudatában van saját érzéseinek és el is fogadja őket, hajlandó arra, hogy amikor szükséges, ezeket ki is fejezze, akár szóban, akár viselkedésével. Valódi, őszinte, kongruens, azaz nem játszik szerepet a „jó tanár” ideáljának eléréséért.
Megértés: amikor a tanár a pillanatban képes átérezni azokat az érzéseket, amelyeket a tanuló átél. Belülről, mintegy a másik szemével képes észlelni a diákban lejátszódó folyamatokat, és ezt közölni, megosztani is tudja.
Közlésképesség/visszacsatolás: ha elfogadjuk, megértjük, empátiával viseltetünk a diák iránt, az nem elegendő(!), fontos, hogy a megértésünkről hitelesen tájékoztassuk őt. Ez a kifejezés történhet szóban vagy viselkedéssel, de csak őszinte megnyilvánulás esetén ér célt.
A kapcsolat: ha a tanár rendelkezik ezekkel a képességekkel és ki is fejezi ezt az attitűdjét, akkor a tanuló(k) ezt a kapcsolatot biztonságosnak, támaszt nyújtónak, fejlődést biztosítónak érezheti(k). A tanárt ekkor úgy jellemzi(k), mint egy megbízható, biztató, biztonságot nyújtó embert, akire rá mernek hagyatkozni a közös munka során.
A hagyományosan tekintélyelvű pedagógusszerep ellentétes azzal, hogy a tanár empátiás készségét a mindennapok iskolai gyakorlatában kibontakoztathassa, fejleszthesse. Ezért fontos a fogalom pontos megértése, a készség ápolása, gyakorlása és továbbfejlesztése pl. személyközpontú vagy encounter* csoportokban, empátia laboratóriumokban³.
(fogok még a témáról írni)
* szó szerint találkozást jelent, emberek egymással ill. embereknek önmagukkal való találkozási lehetőségét teremti meg az ilyen csoportos együttlét.
¹: A tanári empátia fejlesztése, 1990. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Aula Kiadó.
²: Carl. R. Rogers több művéből, pl.: A tanulás szabadsága a 80-as években. MPT, Szeged, 1986., és Vaklakivé válni, Edge 2000 Kft. kiadványa, SHL könyvek, Budapest, 2004.
³: Pethő Éva: Válogatás Carl Rogers műveiből. Pszichológiai tanácsadás a pályaválasztásban. Módszertani füzetek
27. OPI Budapest, 1983.
+ Kikapcsolódásul ajánlom zeneszeretőknek:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése