Az empátia tanulható 3. rész

Az empátiás folyamat a következő lépéseken keresztül halad előre a beszélő, a diák szemszögéből:

1. egyre szabadabban fejezi ki az érzéseit szavakkal, mozgással vagy mindkét módon,
2. a kifejezett érzéseknek egyre több közük van énjének valódi részéhez,
3. érzékelései és érzései között egyre jobban különbséget tud tenni, élményei egyre pontosabban vetítődnek a tudatába,
4. a kifejezett érzései révén rájön, hogy a sajátmagáról kialakított kép és az átélt élményei között mekkora az össze nem illés, az inkongruencia,
5. mivel a segítő (tanár) feltétel- és ítélkezés nélküli empatikus elfogadása nem függ semmitől, a diák megengedheti magának, hogy tudatosítsa az eddig elfogadhatatlannak tartott élményeket, érzelmeket,
6. a diák a maga teljességében átéli azokat az élményeket, melyeket a múltban torz módon képezett le a tudatába vagy teljesen elutasított, önmaga előtt is letagadott,
7. énrésze/énje újraszerveződik. Az újonnan átélt élmények, valódi érzések új, egészséges énstruktúrát alkotnak,
8. az újraszerveződött én számára az élmények a maguk valóságában, úgy ahogy történnek, elfogadhatókká válnak, s így egyre kevesebb védekezésre, ellenállásra van szüksége az empatikus kapcsolatban,
9. egyre jobban képes befogadni és átélni a segítő (tanár) feltétel nélküli reakcióit, pozitív elismerését anélkül, hogy feszült, szorongó lenne vagy fenyegetve érezné magát,
10. a feltétel nélküli pozitív elfogadást a tanuló a folyamat során sajátmagával kapcsolatban is egyre inkább érzi,
11. a diák sajátmagát az érzékelés, értékelés és tudatosulás középpontjaként kezdi megélni,
12. a tanulók az empatikus megértés légkörében megerősödve a múltbeli „szeretlek, ha ...”, „elfogadlak, ha ...” stb. feltételek által megszabott és rögzült viselkedések helyett saját élményeire egyre inkább egyéni tapasztalataikra alapján tudnak reagálni.

Tudnunk kell, hogy az empatikus megértés nem intellektuális jellegű. A tudományos fogalmak és kísérletek szisztematikus ismertetése nem sokat segíthet ebben. Megmagyarázni a gondokkal küszködő tanulónak, hogy mi a baja, miért hibás a viselkedése, mit kellene tennie – lényegét tekintve egyáltalán nem vezet eredményre, sőt a tanár-diák kapcsolat gátjává is válhat.

A folytatásban leírom az empatikus kapcsolatban résztvevő tanár számos lényeges tulajdonságát, amivel rendelkeznie kellene.

Hivatkozás:
A tanári empátia fejlesztése, 1990. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Aula Kiadó.

(folytatása következik)